Székely locsolóversek
Piros hajnal sütött házunk ablakára,
Ragyogó verõfény omlik udvarára.
Feltámadt Jézus, örömtüzek égnek,
Örömünnepe van a földnek s a népnek!
Ez öröm ünnepén rózsavíz hullással,
Szálljon ezer s ezer áldás
Minden székely lányra!
Krisztus is feltámadt tanítványaival!
Ez a papok dolga, én nem magyarázom,
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom!
Hajtsák le fejüket, kik lánynévvel bírnak,
Sutra az apraja, kik a víztõl sírnak!!!
Szabad-e locsolni?
Ragyogó verõfény omlik udvarára
Feltámadott Jézus,örömtüzek égnek
Örömünnepe van a földnek s a népnek.
Ez öröm ünnepén rózsavíz-hullással
Száljon ezer áldás minden kis leányra !
Kelj fel párnáidról, szép ibolya virág!
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljen a tarisznyám szép,piros tojással!
Álmomban fent a Hargitán jártam.
Onnan láttam az egész világot
Közepiben szép Erdélyországot.
Erdélyország, édes hazám,
Itt nevelt fel édesanyám.
Mikor aztán felcseperedtem
A Firtos kútjából vizet merítettem
S azzal indultam el öntözni minden virágot,
Mindenkinek békét, egészséget és kellemes ünnepeket kívánok.
Melyek azt hirdetik, Jézus feltámadott!
Nem fekszik a sírban, új életet kapott,
Támadj fel én népem, ne légy többé halott!
Van a székely népnek sok-sok hagyománya,
De még annál is több régi jó szokása.
Húsvét másodnapján locsolódni járunk,
Ezzel is egy régi hagyományt ápolunk.
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Erdélyország kiskertjébõl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van Húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztõl virulnak a lányok,
Zsebembe kerülnek a piros tojások. Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel es szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atyaistennek imádandó fiát,
Hogy el ne hagyta érni húsvét másodnapját.
Én is, íme, boldog örömet hirdetek,
Hogy feltámadt Krisztus, azon örvendjetek!
Feltámadt a Jézus, legyõzte a halált,
Ezáltal az élet diadalmat talált.
De hogy minek jöttem én, azt is megmondom:
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom.
Engem öntözködõ ápolónak hívnak,
Vizembõl a lánykák friss életet szívnak.
Adja ki a lányát, kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg a kezét rózsavizemmel!
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem,
Mint megannyian elottem, s mögöttem.
Az életrol szólnak e napok,
De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végérol nem feledhetem a kérdést,
de ide az bizony nem rímel,
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?
Verset kéne mondani mostan,
Persze rögtön, itt, s nyomban.
Lenne benne nyúl, tojás,
Kölnivíz meg egyebek,
Hogy a hallgatók boldogak legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtsam,
Feltészem inkább a kérdést,
S lezárom ezzel a kérdést.
Szabad-e locsolni?
Egy éve volt húsvét,
Így emlékszem vissza,
Sok leányzó azóta is
A kölni vizet szidja.
Gondoltam hát, nem kell kölni,
Fulladjon más a szagától,
Ez a víz majd elpárolog,
Úgy bizony, magától.
Akit ezzel meglocsolok,
Nem hervad el soha,
Mert mint tudjuk, az a növényekre jellemzo.
Szabad-e locsolni?
Zöld erdoben jártam,
hol az sok furcsa dolgot láttam.
Voltak ott illatfelhoben lebego leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan,
Annak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietos, s furcsa bár a világ,
Elottem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ez tettem megfelelne eme szép leánynak.
Minden évben eljön a nap,
Mikor nem csupán a tuzoltók locsolnak,
Mikor az elmúlás ellen harcol az ember,
Ha mással nem is, egy kis figyelemmel.
Fontos dolog ez a rohanó világban,
Hogy gyönyörködhessünk megannyi virágban.
Nem feledem, kérdésemet az illem megkívánja:
Dönthetem-é a vizemet oda, hova járja?
Locsolni jöttem, nem titkolom!
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtol a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre,
S nem adok az illendőre.
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre
Nem tagadom, lusta ember vagyok,
De a virágot kedvelem akár a nagyok.
De virágok közül csak egy fajtát ismerek,
Mely ezt mondja:
Évi egy locsolást igényelek!
Itt van már az ido, nem késlekedhetem,
S ha szabad, máris intézkedem
Bemutatom termékemet:
Harmatvíz a neve,
S köztudottan húsvét
A védjegye.
Takarékos használatát mi
Sem bizonyítja jobban:
Esztendore a leányzó
Tole tuzre lobban.
Friss, üde lesz tole,
ezt most garantálom,
S próbaadagját rögvest
Felajánlom:
Szabad-e locsolni?
Osi szokás Húsvét napján öntözgetni járni,
Minden háznál az Istennek áldást kívánni.
Azt kívánom szívembol, hogy e kis ház népe
Sok esztendo Húsvét napját boldogságban érje.
Új Húsvétot, szebbet s jobbat, szívembol kívánok,
Teljenek be, Isten adja, a húsvéti napok.
Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel és szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atyaistennek imádandó fiát,
Hogy el hagyta érni húsvétmásodnapját.
Én is, íme, boldog örömet hirdetek,
Hogy feltámadt Krisztus, azon örvendjetek!
Feltámadt a Jézus, legyozte a halált,
Ezáltal az élet diadalmat talált.
De hogy minek jöttem én, azt is megmondom:
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom.
Engem öntözködo Apolonak hívnak,
Vizembol a lánykák friss életet szívnak.
Adja ki a lányát, kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg a kezét rózsavizemmel!
Köszönteni jöttem, nem füröszteni,
Illatos kölnivel kedveskedni,
Eljövök én bármily messzirol,
Barátaimhoz a Küküllotol,
Szép Magyarországról, a Dunátul
Vagy innen a szomszédbul.
Kedveskedni szép lánynak, asszonynak,
Kicsi kisasszonynak majdani mátkámnak,
Kis leánygyermeknek, leendo anyának,
Hogy el ne hervadjanak,
Magyar magok sarjadjanak!
Szép Erdélyt öntözöm, ha téged locsollak,
Húsvét napján vigadjunk hát vizzel,
Kölnivel, hímes tojással...
Elég a szóval, elo a locsolóval!
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Foképp a dolgos szülok jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenbol eleget,
Foképp békességet, egészséget és szeretetet!
